A szilveszeri ünneplés után nyáron látogattam vissza Katához és Ferkóhoz, milyen is az idő és a víz Máltán nyáron. Hát nem csalódtam, nagyon kellemes mindkettő. Ha már ott voltam, igyekeztem minél több helyen, minél több féle ételt megkóstolni. A főzésről sajnos le kellett mondanunk, mert a 40+ fokban a villanytűzhely mellett állni nem egy felelmelő érzés. Terveim szerint egy háromrészes blogcunami folyamban fogom elmesélni, mit és hol ettem.

Csapjunk is bele az első részbe.

Augusztus 14-én, pénteken érkeztem meg Máltára. Az idő kellemes, páratartalom jelentős és a gép is a tervezett idő előtt 15 perccel érkezett meg. Lekászálódás a gépről, csomagot felvenni, összefutni az ismerősökkel, buszt fogni és elindulni Prembrok Park+Ride megállóhoz, ahol vendgálátónk már várt bennünket. Mindezt 35 fokban és 80%-os páratartalomban. Felejthetetlen!

Ebédre szendvicseket gyártottam magamnak, a sarki (Corner, hahaha) kisboltban fellelhető óriási felvágott- és sajtválasztéknak köszönhetően. Egy kép csakúgy ízelítőnek, miből is készültek azok a szendvicsek.

A bolt itt található, ez pedig a terülj-terülj asztalka:

Vacsorázni viszont egy nagyon hangulatos kis olasz éttermbe mentünk. Mamma Mia Restaurant a neve, és a világért nem találom a google térképen. 

Azt az elvet vallom,ha már külföldre megyek, olyan ételeket kósoljak meg, amiket itthon nem biztos, hogy megkóstolnék. Málta egyik "nemzeti" eledele a nyúl. No, ezzel én úgy voltam, hogy nyulat itthon is ehetek, meg az annyira nem vonz, ezért Olaszország közelsége miatt teljesen ráálltam a tésztákra.

Ezen az estén a lazacos farfalle-t választottam. 

No, hát annyit tudok mondani róla, hogy felejtsd el az itthoni tésztákat, ez ezerszer jobb annál. Konkrétan kiugrott a tojás a tésztából, érződött rajta, hogy nem sajnálták belőle. A lazac sem csak mutatóban volt rajta, kellemes egyveleget alkotott a tésztával. Féltem tőle, bevallom, mert nem vagyok egy nagy halevő, de igaz a mondás, hogy a tengeri halnak teljesen más íze van. És ebben a lazacban még csak szálka sem volt. :)

Szombaton reggel strandolni mentünk. Reggeli a szokásos szendvics, ebédre viszont a St. George Bay melletti Andrew's étterembe tértünk be. Mivel előző este halat ettem, és nem szerettem volna túlzásba esni, a lasagne mellett döntöttem. Elöljáróban annyit, hogy nem bántam meg.

Szavakkal le sem lehet írni, hogy mennyire ízletes és finom volt az étel. Ettem itthon már több helyen lasagne-t, kóstoltam a fagyasztott verziót (tudom, úgy kell nekem), készítettem én is el (tudom, méginkább úgy kell nekem) de ehhez hasonlót még csak nem is kóstoltam.

Kellemes arányban vegyült egymással a hús, a besamel és a tészta, ami nem volt se túl kemény, se túl puha. És persze a végtelen mennyiségű parmezán sajt, amit kellemesen ráolvasztottak és még adtak is hozzá. És persze akkora adagot kaptam,hogy az ebéd végeztével kedvem lett volna egy kicsit ledőlni, hogy az emésztés zavartalanul menjen végbe. :)

Szombaton este Ferkóval St. Julian's Bay-en instantgrilleztünk, de erről majd a következő posztban.